Amikor valamilyen nehéz élethelyzettel találjuk szemben magunkat, alapvetően háromféleképpen reagálhatunk:
– problémaközpontú megközelítéssel
– megoldásközpontú megközelítéssel
– figyelmen kívül hagyással.
Most az első két kategóriát nézzük meg közelebbről. Elsőre hihetjük azt, hogy a céljuk közös, hiszen ha foglalkozunk a problémával, akkor valójában azon vagyunk, hogy változást érjünk el, azaz szűnjön meg, javuljon a helyzet, ergo végülis a megoldást keressük. Csakhogy ez nem feltétlenül van így.
Ez csak akkor teljesülhet, ha először körüljárjuk, mi a probléma, majd törekszünk arra, hogy megértsük annak lényegét és célját, és ezután sőt ezzel akár párhuzamosan azonnal a lehetőségekre, a teendőkre, a segítőkre, a kívánt változást elősegítő tényezőkre fordítjuk a figyelmünket. Azaz megvizsgáljuk, hogy mi van most és azt tartjuk szem előtt, hogy mit szeretnék helyette.
Probléma általában akkor van, amikor beleragadunk az első fázisba.
Problémafókusz alatt azt értjük, túl sok időt töltünk azzal, hogy mi a gond, hogy mi nem jó, mit hibáztunk mi, mit hibáztak mások, ki hogy reagált, mivel vagyunk elégedetlenek, és azokból milyen újabb és még rosszabb dolgok következnek vagy következhetnek – elképzelve az összes lehetséges negatív kimenetelt és azok mellékszálait is. Képesek vagyunk folyton rekonstruálni a múltbéli történéseket, amellyel érzelmileg gyakorlatilag újraéljük azt, és így feltépjük saját sebeinket újra és újra. Rágódunk olyan dolgokon is, amelyekre semmi ráhatásunk nincs. Ez bizonyos szinten és ideig érthető, hiszen a kontroll hiánya miatt nem érezzük magunkat biztonságban. Viszont nem szabad túlzásba vinni!
Problémaközpontúságot jelöl az is, amikor elveszünk a múlt boncolgatásában. Mi miért volt és mi van mögötte… Mindig lesz a dolgok mögött valami és az is ered valahonnan, ami szintén ered valahonnan…és így tovább, aminek soha nem lesz vége – ha nem hagyjuk abba. A megértés nagyon fontos, azonban kérdés, hogy meddig érdemes visszamenni, mi tartozik ránk, és mi nem. Fontos megérteni, mi az ami segíti az életünket és mi az, ami csak viszi az energiát. Hogy honnan viszi? A jelenből. Ha viszont megtaláljuk az egészséges határt és egyensúlyt, akkor ki tudunk emelkedni a problématudat bűvköréből.
Amikor a figyelmet a megoldásra, a kívánt állapotra, a várt fordulatra, azaz arra fordítjuk, hogy mit szeretnénk, akkor ez a gondolkodásmód teljesen új energiákat tud mozgósítani, új ajtókat tud megnyitni- és ez a megoldásközpontú megközelítés lényege.
“A problémákról történő beszéd problémákat teremt. A megoldásokról történő beszéd – megoldásokat.” (S. De S.)
Mivel ahhoz szoktunk, hogy alaposan elemezni kell a problémát és majd ez vezet el a megoldásig, ezért a megoldásközpontú nézőpont, gondolkodás, megközelítés eleinte kifejezetten kihívást jelenthet, szokatlan lehet egy másik szemüvegen keresztül látni ugyanazt a témát és fordítani a gondolkodásmódunkon, de ha elkezded élvezni fogod, mert megtapasztalod, hogy ahelyett hogy csökkenne, nőni fog az energiaszinted.
Problémák, nehézségek mindig voltak, vannak és lesznek. Az, hogy milyen hozzáállással fordulunk feléjük, csak rajtunk múlik. Ha ezt megoldásfókusszal tesszük, akkor pozitívabb, felelősségteljesebb és cselekvőképesebb rálátást kapunk az adott helyzetre, a korlátokra és a lehetőségekre.
Néhány példa a probléma- és a megoldásközpontú megközelítés közötti különbségre:
problémaközpontú megoldásközpontú
Az a problémám, hogy… <——–> Mit szeretnék a probléma helyett?
Az hiányzik, hogy….. <——–> Mire van szükségem ahhoz, hogy…?
Nem csinálom jól… <——–> Hogyan tudnám jobban csinálni?
Mi van, ha nem sikerül… <——–> Mit szeretnél, ha biztosan tudnád, hogy nem tudsz elbukni?
Nem vagyok képes rá… <———> Mi történne, ha elindulnál a változáshoz vezető úton?
A párba állított kérdésekből/állításokból láthatod, mennyire más irányba tud elvinni a két gondolkodásmód.
Nem minden olyan nehéz, amilyennek először gondoljuk. Mindig több lehetőségünk van, mint elsőre hinnénk, csak ki kell lépnünk a sémáink, mintáink, hiedelmeink árnyékából. A megoldásfókuszú gondolkodás erre való, kimozdít a megszokott, de nem működő gondolkodásmódból és egy magasabb szintre emel.
Ha az a hiedelmünk egy csukott ajtónál, hogy az be van zárva, meg sem próbáljuk a kilincset használni, így lehet, hogy sosem jutunk túl egy egyszerű lépést igénylő problémán.
Ha az a hiedelmünk, hogy ez az ajtó csak a másik oldalról nyílik, akkor életünk végéig türelmesen ülhetünk egy egyébként nyitott ajtó előtt, hogy hátha valaki majd beenged, ha elég türelmesen várunk.
Ha az a hiedelmünk, hogy egy kulcs is tartozik az ajtóhoz, akkor ezerrel keressük a kulcsot mindenhol. Ezerszer is körbetapogatjuk a kulcslyukat, hogy milyen kulcsot kellene keresnünk. Hibáztatjuk magunkat, ha nem találjuk, vagy okolunk másokat, hogy eldugták előlünk, de a végeredményen nem változtat – kint maradunk.
Ha valaki nem abból indul ki, hogy az ajtó zárva van, hamarabb merül fel a lehetősége, hogy megpróbálja a kilincset….mert nem minden ajtó van zárva, ami be van csukva.
Van kérdésed?
Keres bizalommal!
Lukácsné Zsuzsa
