Mindannyian kiegyensúlyozott, támogató párkapcsolatra vágyunk, ahol a konfliktusainkat építő módon tudjuk kezelni.
Hétköznapi életünk során akár naponta kerülhetünk olyan szituációkba amikor nem mindig tudjuk, mi a helyes megoldás.
Az asszertív kommunikáció, vagyis, ha úgy tudjuk érvényesíteni az érdekeinket, hogy közben a saját és társunk határait is tiszteletben tartjuk, segít a problémás helyzeteket elsimítani. Az asszertivitás azáltal, hogy erősíti a személyes hatékonyságot, javítja az emberi kapcsolatokat.
MI AZ ASSZERTIVITÁS?
A konfliktuskezelés formáinak egyike, magyar megfelelője az önérvényesítés.
A konfliktusokhoz alapvetően háromféle módon állhatunk: behódolással, agresszív módon, vagy asszertíven. (A behódoláshoz tartozik egy alcsoport is, a passzív-agresszív kommunikáció.) Ahhoz, hogy az asszertivitás lényegét megértsük, először nézzük meg közelebbről az agresszív és a behódoló (passzív) viselkedést.
AZ AGRESSZÍVAN KOMMUNIKÁLÓ emberek rendszerint igyekeznek valamilyen megfélemlítéssel elérni céljukat. Alapvetően az a belső üzenet fogalmazódik meg bennük, hogy “inkább féljenek tőlem, mint engem igázzanak le”. Ez a fajta viselkedés meglepően eredményes tud lenni – mivel a legtöbb ember fél az agresszív fellépéstől. Mivel hosszú ideig senki nem tart tükröt az agresszívan kommunikáló embernek, nem alakul ki bennük az önreflexió képessége. Ez a fajta kommunikáció rendkívül kapcsolatromboló hatású.
A BEHÓDOLÓ nem mer kiállni önmagáért, és nem meri felvállalni az igényeit, mert fél attól, hogy elveszíti a másik szeretetét, vagy jóindulatát, ha nem ért vele egyet. Nem ritka ebben az esetben a PASSZÍV-AGRESSZÍV magatartás sem. Ennek lényege, miközben én nem képviselem a saját igényeimet, a másikra azért haragszom (és puffogok magamban), mert nem találja ki az én ki nem mondott igényeimet.
A TÁRSUNK CSAK AKKOR TUDJA, HOGY MIRE VAN SZÜKSÉGÜNK, HA ELŐSZÖR MI MAGUNK FELISMERJÜK, MAJD MEG IS FOGALMAZZUK AZT.
A passzív-agresszív ember sokszor azért haragszik, mert “ha én mindent megteszek érted, akkor te miért nem vagy hasonlóan jófej velem?”
Mindkét konfliktuskezelési szélsőség (behódoló, agresszív) esetében a félelem dominál. A behódoló önmaga fél, az agresszív pedig a másikban kelt félelmet. Ráadásul valójában az agresszorban is mélyen ott van a félelem érzése, csak ez az adott konfliktushelyzetben ritkán válik tudatossá. Ők általában a leigázottságtól, vagy éppen a bántalmazástól félnek.
AZ ASSZERTÍV KOMMUNIKÁCIÓnak pedig az a lényege, hogy nem a félelmen alapszik, nem a félelem irányítja. Persze tarthatunk attól, hogy hogyan fogadja a másik a kérésünket, vagy aggódhatunk az elutasítás miatt, de alapvetően nem a félelem határozza meg a kommunikációt. Maga a döntés, hogy kiállok-e magamért, vagy megmondom-e a véleményemet, nem függ a bennem lévő félelemtől, mert fontosnak tartom, hogy a kapcsolat fejlődése érdekében tegyek egy lépést, és kezdeményezzek egy beszélgetést egy olyan nehézségről, ami közöttünk van.
Tiszteletben tartani a másik határait és méltóságát, és így kifejezni a saját érzéseimet és igényeimet- ez része az asszertív kommunikációnak.
MI KELL AHHOZ, HOGY ASSZERTÍVEN TUDJAK KOMMUNIKÁLNI?
Elsősorban önismeret: tudjam, hol vannak a határaim, milyen igények fontosak számomra, és egyáltalán mi miatt szeretnék felvállalni egy konfliktushelyzetet. Ugyanis vannak dolgok, amiket el lehet engedni, és nem is érdemes minden apróságból konfliktust generálni. Párkapcsolatban mérlegelni kell, hogy milyen helyzetekben, milyen mértékű sérelem esetén vállaljuk a konfliktust.
A háztartásbeli dolgok sokszor okoznak konfliktus-közeli helyzeteket: becsuktad-e a fiókot, szétszórtad a ruhádat, égve hagytad a villanyt, stb, stb. Ezeket hosszú távon érdemes nagyvonalúan elengedni.
Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy azok a konfliktusok, melyek apróságokból indulnak ki, mégis eszkalálódnak, sokszor lényegesen mélyebb tartalmakat hordoznak. Nem a zokni, a nyitva hagyott fiók a gond, valójában ennél messzebbre vezető problémáról is lehet szó, amit már ‘házilag’ nem egyszerű jól kezelni.
AZ ASSZERTÍV KOMMUNIKÁCIÓ LÈPÉSEI
Az első lépés, hogy tényszerűen -csak a konkrétumokra hagyatkozva- megfogalmazzuk a problémánkat.
A következő fázis amikor kifejezzük az érzéseinket a problémával kapcsolatosan, de szigorúan azt, amiért ez nekünk dilemmát okoz. Nagyon fontos, hogy eközben nem szabad minősíteni a másik felet!
Fontos továbbá, hogy mindig az adott helyzetet értékeljük, leválasztva az embertől. Tehát soha ne a párunkat minősítsük, hanem azt a viselkedést, amit nála megfigyeltünk.
Ezutàn jön az igényeink megfogalmazása.
MI GÁTOLHATJA, HOGY VALAKI ASSZERTÍVEN VISELKEDJEN?
A félelem, hogy elveszítem a másikat, ha felvállalom az igényeimet. Ez főleg a párkapcsolatok kezdeti szakaszában jellemző, amikor valamelyik fél nem meri megmondani, hogy bizonyos viselkedés őt zavarja. A legelején ugyanis igyekszünk nagyon jó fejnek tűnni. Nem akarjuk elveszíteni a párunkat azért, mert hamar kijelöltük a határainkat. Ez aztán egy sor félreértéshez vezethet, mert később derül ki, hogy számomra mi fontos egy jól működő kapcsolatban, de a páromat valami egészen máshoz szoktattam.
Ha valami nem tetszik nekünk azt érdemes már az elején tisztázni.
AZ ASSZERTIVITÁS NAGYMÉRTÉKBEN A HATÁROKRÓL SZÓL. Arról, hogy ismerjük sajátjainkat, és tiszteletben tartjuk a másik határait is.
Nemcsak megkérlek, hogy tartsd be az én határaimat, hanem be is tartatom veled ezeket. Az nem elég, hogy jelzem, aztán hagyom, hogy átgázolj rajtuk.
HOGYAN VEHETEM ÉSZRE MAGAMON, HOGY NEM VAGYOK ASSZERTÍV?
Ha inkább behódoló vagyok, akkor azt fogom tapasztalni, hogy gyakran ér agresszió. Vagy folyton tojáshéjon lépdelek, mert nem akarom megbántani a másikat. Illetve ha sorozatosan úgy érzem, az én igényeimre nem figyel senki, azokat nem veszik számításba. Erre utalhat az is, ha valahogy ugyanazokat a fárasztó köröket futjuk, miközben egyre kevésbé értjük egymást.
Ha AGRESSZÍVAN kommunikálok, azt magamon nehezebb észrevenni. Sok agresszívan kommunikáló ember hiszi magáról (tévesen), hogy asszertív. Ilyen esetben a legközelebbi hozzátartozók előbb utóbb jelezni fognak. De biztos, hogy ez kíván több önreflexiót, ezt nehezebb magunkon észrevenni.
MILYEN ESZKÖZEIM VANNAK AKKOR, HA HIÁBA VÁROM A PÁROMTÓL, HOGY ASSZERTÍV LEGYEN?
Az a magatartásforma, amely arra irányul, hogy megváltoztassam a páromat, a kodependencia, azaz a társfüggőség irányába mutat.
Érdemes belátni, hogy felnőttként egy másik felnőtt megváltoztatásában nincs nagy mozgásterünk. Természetesen az jó, ha építő módon kezdek beszélgetést arról, hogy a kommunikációnkat nem tartom optimálisnak, és a romboló veszekedéseinket méltatlannak érzem.
Fontos, hogy kifejezzem, ha számomra valami nem elfogadható. Mutathatok cikkeket, előadásokat neki a témában. Azonban ha azt tapasztalom, hogy ezek a próbálkozásaim rendre kudarcba fulladnak, és időről időre hiába mondom el ugyanazt, mert a másikban nincs elég belátás, vagy igény, hogy változtasson, akkor gyakorlatilag nincs mozgásterünk. Nem könnyű ezzel szembesülni, de egy felnőtt-felnőtt viszonyban ez a realitás.
MILYEN AZ A PÁRKAPCSOLAT, AMELYBEN MINDKÉT FÉL ASSZERTÍVEN KEZELI A KONFLIKTUSOKAT?
Mindkét fél azt érzi, hogy az alapvető érzelmi szükségletei ki vannak elégítve a párkapcsolatban.
Lehet szólni, ha baj van, és ezt nyugodt hangnemben meg lehet beszélni.
Belefér az is, ha olykor dühösek vagyunk, vagy rossz napunk van, és nem alakul optimálisan egy- egy párbeszéd, de túlnyomóan, az esetek többségében színvonalasan tudunk egymással beszélgetni.
Tehát az asszertív kommunikáció nem annyira technika, mint inkább önismeret kérdése. A hétköznapi életben legtöbbször ösztönösen cselekszünk, nem gondoljuk végig a lehetősegeket. Az asszertív kommunikáció mindenképpen igényel valamennyi felkészülést, koncentrációt, és sok-sok gyakorlást. Amennyiben szánunk rá energiát és gyakoroljuk, növekedhet az önbecsülésünk, az önbizalmunk, hiszen nagyobb valószínűséggel érhetünk el sikert, mint egy passzív, vagy agresszív viselkedéssel. Az asszertív kommunikáció erősíti a személyes hatékonyságunkat, ezáltal javíthatjuk emberi kapcsolatainkat és kevesebb energiát visz el, hiszen érzelmileg kevesebbet vesz ki belőlünk.
Van kérdésed?
Keress bizalommal!
Lukácsné Zsuzsa
