Sokunk már belefáradt…
de pontosan mibe is?
Karanténfáradtság.
Mi is az?
Karanténfáradtságról akkor beszélünk, amikor teljes mértékben kimerültünk az elszigetelődéstől, a kapcsolatok és a rutin hiányától, valamint a korlátozásoktól mentes, a pandémia előtti időszakra jellemző szabadság veszteségének érzésétől. Vagyis érzelmileg kimerültnek és elgyengültnek érezzük magunkat attól, hogy minden egyes nap ugyanúgy telik.
Járványtűrő képességünk határára értünk
Számodra is ismerős érzés? Tudnod kell, hogy nem vagy egyedül, és van segítség! Az emberek világszerte kimerültek, vagy épp teljesen kikészültek, az egy éve tartó elszigetelődéstől, a maszkviseléstől és attól, hogy határozatlan időre megálljt kell parancsolniuk korábbi, megszokott életvitelüknek.
Nem meglepő tehát, ha reménytelenséget, bizonytalanságot és kiégést élünk át. Mindez teljesen indokolt.
A karanténfáradtság jelensége a jelenlegi körülmények által kiváltott érzelmi stressz eredménye. E stresszorok egyénenként különböznek (lehetnek a távmunkával, a pénzügyi helyzettel, a munkanélküliséggel kapcsolatos stresszorok, vagy a gyerekfelügyelet és iskolábajárás elmaradása miatti stresszorok, vagy a betegséggel, halállal való folyamatos szembenézés), azonban létezik univerzális feszültségforrás is: a karanténnal járó nagyfokú szociális izoláció, a karanténidőszak előtti örömforrást vagy tartalmas elfoglaltságot jelentő tevékenységek (pl edzőterembe járás,a személyes kapcsolattartás, koncerteken való részvétel, családlátogatás, utazás) folytatásának képtelensége.
Mikor beszélhetünk karanténfáradtságról?
A stresszorok elhúzódó jellege fáradtságban kulminálódik, mely hasonló a kezdeti stresszhez és szorongáshoz, azonban mégis különbözik tőle.
A fáradtság általában teljesítmény- és energiacsökkenéssel, fokozott ingerlékenységgel, a kreatív problémamegoldás visszafejlődésével és időnként a reménytelenség érzésének elhatalmasodásával jár.
Mindenki tudja, hogy a telefonunk, bizonyos mennyiségű energiakészlettel működik, és mindig újratöltésre van szüksége ahhoz, hogy megfelelően működjön.
A megszokott rutinjaink és a másokhoz fűződő kapcsolataink nélkül úgy kezdünk el működni, mint az alacsony töltöttségi móddal működő telefonunk.
Karanténfáradtságról akkor beszélünk, amikor teljes mértékben kimerültünk az elszigetelődéstől, a kapcsolódások és a rutin hiányától, valamint a korlátozásoktól mentes, a karantén előtti időszakra jellemző szabadság elvesztésének érzésétől.
Jellemző tünetek
A karanténfáradtság mind érzelmi, mind pedig fizikai szinten jelentkezhet, és jelentkezik.
– Fizikai fáradtság, mely az enyhétől az intenzív tünetekig terjedhet, enerváltság.
-Ingerlékenység, könnyű ingerelhetőség, lobbanékonyság.
– Alvászavarok, álmatlanság, vagy túlalvás.
– Apátia, letargia vagy motiválatlanság.
– Érzelmi labilitás/ érzelmi instabilitás.
– Intenzív magánnyal és az érzelmi kapcsolódás hiányával összefüggő érzelmek.
– Reményvesztettség érzése.
Az első, vagy még inkább nulladik lépés az lenne, hogy felismerjük, beazonosítsuk, és megengedjük magunknak a nehéz érzéseket, a testi vagy érzelmi reakciókat. Sokszor mi magunk sem vagyunk tisztában azzal, hogy mi zajlik bennünk. Egyszerre próbálunk alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez, és haragszunk magunkra, amiért a megnövekedett terhelés -legyen az érzelmi vagy fizikai- mellett nem tudunk úgy teljesíteni, ahogy korábban. Szégyeljük magunkat, ha például nehezebben koncentrálunk, elfelejtünk dolgokat, miközben ebben a helyzetben nagyon fontos lenne, hogy megértéssel és elfogadással forduljunk ezek felé a teljesen természetes reakciók felé, ahelyett, hogy tovább nyomasztjuk magunkat az önmagunkkal szemben támasztott elvárásokkal.
Tavaly tavasz óta egy olyan tragikus élményben osztozunk, amiben a mi generációnknak még nem volt része. Nem volt tapasztalásunk arról, hogy milyen az, amikor el vagyunk zárva egymástól, és veszélyt jelentünk egymásra. Egy év leforgása alatt teljesen átrendeződött az életünk.
Az, hogy a világ, az életünk, a hétköznapok, egyáltalán az önmagunkról alkotott felfogásunk az elmúlt egy évben visszavonhatatlanul megváltozott, azt is jelenti, hogy világképünk egy darabját, azzal együtt a stabilnak hitt viszonyítási pontjainkat is elveszítettük. Mindenki elveszített valamit, vagy valakit -a veszteség közös élményünk lett.
De a traumát nem kell egyedül feldolgozni!
Teljesen rendben van segítséget kérni!
Keress bizalommal!
Lukácsné Zsuzsa
