közkívánatra
Az evési problémák behálózzák az ember egész életét. Nem lehet ezeket elkülöníteni sem a családtól, sem a párkapcsolattól, sem a munkahelytől, sem a hétköznapoktól, és az ünnepektől sem. Ennek egyik oka az, hogy az evés átszövi a napjainkat, nem lehet lemondani róla. A másik ok, mivel az evés elemi szükségletünk, ezért születésünktől fogva kellemes vagy kellemetlen érzések és gondolatok kapcsolódnak hozzá, így egyes élethelyzetekben feszültségcsökkentő megoldásként funkcionálhat. Biztonságérzet, jutalom, örömforrás, nyugalom, csak néhány azok közül, amelyek szoros kapcsolatban állhatnak az evéssel még azoknál is, akik nem szenvednek évési zavartól.
A táplálkozás területén bármilyen életkorban könnyen megjelennek a lelki egyensúlyhiány tünetei. Legtöbbször ezek valóban csak tünetek: a túlsúly, az extrém fogyás, az önhánytatás, a székrekedés, a hashajtóhasználat, a túlzásba vitt testedzés is. A problémakezelésben sokan meg is állnak ezen a szinten, és ahelyett, hogy arra keresnék a választ, hogyan kapcsolódik a probléma más életterületekhez, melyek azok a jelen- vagy múltbéli körülmények, amelyek fenntartják a nem kívánt állapotot, elhatározzák, hogy lefogynak, vagy gyökeresen megváltoztatják étkezési szokásaikat. Ez a gondolkodás az első tipikus hiba a testsúllyal folytatott küzdelemben.
A legtöbben azért vallanak újra meg újra kudarcot, mert nem reális célokat tűznek ki. Ennek tipikus példája, hogy valaki többet szeretne fogyni, mint amennyire testileg és lelkileg képes. A hibás célok között szerepel még olyan étkezési és mozgásterv kialakítása is, amely hosszú távon nem illeszthető be a hétköznapjainkba. Ha valaki anélkül határozza meg a céljait, hogy végére járna, vajon miért is hízott meg, vagy miért tekinti értéknek a külső megjelenést, nagy eséllyel nő a sikertelen próbálkozások száma, és ezekkel együtt a testsúlya is.
Minden olyan változás, amely az ember egész életvitelét érinti, öt szakaszon megy keresztül – amennyiben sikeres. Így van ez a dohányzásról való leszokástól kezdve a párkapcsolati problémák megoldásán át az életmódváltásig. Ha eltökélten szeretnél változtatni egy kívánt cél elérése érdekében, akkor az alábbi folyamatokon kell “átverekedned” magad. Nézzük most ezeket a folyamatokat az evési problémák megoldása szempontjából.
1. Tudatosítás…mielőtt tízezreket költenél el porokra, kapszulákra,stb.
Gondold át, hogy a jelenlegi életedben mi az, ami fenntartja a nem kívánt állapotot – tevékenységek, helyzetek, helyszínek, emberek?
Melyek azok a dolgok, amiket nem tudsz, vagy nem akarsz megtenni a változás érdekében?
Milyen út vezetett idáig?
A tudatosítás lépését egyesek azért hagyják ki, mert hiába szövi át egész életüket a testsúlyukkal folytatott küzdelem, nem látják át az összefüggéseket. Megrekednek abban a hitben, hogy ha lefogynának, akkor ez az életük többi területén is olyan változásokat indítana el, amilyenekre hosszú ideje vágynak.
2. Felelősségvállalás…ki a hibás?
Az evészavar mindig sokszereplős történet. A közvetlen családtagok mindig érintettek, egyesek aktívan, mások passzívan.
Amikor az egész család, vagy akár egy családtag (leggyakrabban az anya, vagy egy testvér) részt vesz az evészavarból való gyógyulás folyamatában, és végre kikeverednek a testsúly méricskélésének és a kalóriák számolgatásának újra és újra lefutott köreiből, akkor az első kérdés, ahova eljutnak, hogy ki a felelős. Ilyenkor gyakori, hogy a szülő (főleg az anya) bocsánatot kér a gyerekétől, amiért úgy viselkedett vele, ahogy. A tapasztalatok szerint ezek a bocsánatkérések a legtöbbször teljesen hatástalanok. Sokszor az anyák nem is tudják pontosan, miért is kérnek elnézést, mi az, amit nem tettek meg, vagy amit megtettek, de nem kellett volna. Csak addig jutnak el, hogy “én vagyok az anyja, a betegség gyökere gyerekkori, tehát én tettem vele valamit, ami nem volt helyes.”
Ha meg is találtuk azokat az embereket, akik szenvedéseinknek aktív vagy passzív részesei voltak, és ők egyenként elismerik, hogy hibáztak, és bánják, az még mindig kevés ahhoz, hogy az evészavaros embernek másnapra eltűnjön az evési problémája.
Vannak olyan családok is, ahol az evészavart teljes mértékben a problémával küzdő személy hibájának tekintik, és azt várják, hogy lássa már be végre, hol és miben vétett.
Ahogy a hozzátartozóknak, úgy az evészavarral küzdő embernek sem a problémáért, illetve annak kialakulásáért kell felelősséget vállalnia, hanem a megoldásáért. Ha nem sikerül túljutni a felelősök keresésén, illetve mások vagy saját maga okolásán, akkor azzal önmagának tesz rosszat, csak kering a fájó múltbéli események körül.
3. A kontroll megszerzése...
A sikertelen testsúlycsökkentési próbálkozások során gyakran felfedezhető, hogy nem maga az érintett kontrollálja a folyamatot, sőt sokan nem is akarják, mert attól tartanak, hogy elrontanak valamit. Ezért terjednek töretlen népszerűséggel a kompakt ételek és menüsorok.Az evés problémával küzdő embernek fontos szempont, hogy más mondja meg, mit egyen. Márpedig, aki saját táplálkozása feletti kontrollt is kiengedi a kezéből, az aligha kezd el tevékenyen részt venni élete egyéb változásaiban.
A gyors súlycsökkenésre vágyókra különösen igaz, hogy szinte bármilyen szert, tablettát hajlandók bevenni, ha az fogyást ígér. Fogalmuk sincs mit vesznek be, de ha valaki azt állítja, hogy a szer fogyaszt, akkor az jó. Így lehet elkölteni tíz-és százezreket ‘ki tudja mit tartalmazó csodabogyókra’.
Az evési problémák kialakulásában a gyermekkori hatások szerepe alapvető. Az első hajlamosító tényezők egy olyan életszakaszban jelentkeznek, amikor a gyermek -korából adódóan- tehetetlen, korlátozott mértékben tud csak ellenállni az őt érő hatásoknak, a megküzdési kapacitása pedig még alacsony. Hiszen a gyermeki lét egyik sajátossága a kiszolgáltatottság. Amennyiben a gyermekkori negatív hatások olyan jellegűek, hogy ezt a tehetetlenséget érintik (pl fizikai, érzelmi bántalmazás), nagy a valószínűsége annak, hogy az evési problémával küzdő felnőttként is kiszolgáltatottnak fogja érezni magát. Ennek következménye, hogy kiengedi kezéből a saját élete irányítása feletti kontrollt.
Amennyiben az evési zavaros és/vagy túlsúlyos ember tudatosítja magában, hogy már nem az a tehetetlen gyermek, akivel mindent meg lehetett tenni, esélye nyílik a változás feletti kontroll megszerzésére, saját kezébe veheti problémája megoldását.
Viszont annak tudatosítása is fontos, hogy nem vagyunk képesek mindent ellenőrzésünk alatt tartani. A totális kontroll vágya az anorexiásokra jellemző leginkább.
4. A célkitűzés
Gyakori, hogy azoknak az embereknek, akik szeretnének lefogyni, vagy gyógyulni, nincs más a tarsolyukban, mint néhány irreális, átgondolatlan cél.
Jellemző, hogy túlságosan alacsony célsúlyt tűznek ki, nem veszik tekintetbe alkati, életkori, életviteli sajátosságaikat, a túlsúlyt fenntartó pszichés háttértényezőkről már ne is beszéljünk. A másik gyakori hiba, hogy nagyon kevés időt adnak maguknak a változásra. De akadnak olyanok is, akik azt sem tudják hová akarnak eljutni, mi a valódi céljuk a testsúlycsökkentéssel.
5. A változás
A változás -amire lehet, hogy te is évek óta vársz- nem egyik napról a másikra fog megtörténni veled. Biztos, hogy már rengeteg mindent megtettél annak érdekében, hogy végre ideális legyen a testsúlyod, és ne az ‘evéssel való foglalkozás’ töltse ki az egész napodat. Valószínűleg már benned is megfogalmazódott a kérdés, hogy miért éppen neked jutott ez a sors, és miben mások azok az emberek, akiknek az evés valóban egy jó értelemben vett hétköznapi cselekedet, ugyanakkor örömforrás is, ahelyett, hogy állandó bűntudat kísérje.
Talán szívesen bevennél egy pirulát, ami egy csapásra megoldja a gondodat, szeretnél úgy felkelni holnap reggel, mintha az evési problémáid, a túlsúlyod soha nem is léteztek volna. Néha pedig azt érzed, hogy egészen más emberré kellene válnod ahhoz, hogy lefogyj vagy meggyógyulj. Ezek természetes érzések és gondolatok ennyi küzdelem után.
Az evési problémáid megértéséhez és megoldásához nem lesz szükség több erőre, kitartásra, időre, mint amit eddig erre szántál. Viszont olyan utak várnak, amelyeken még nem jártál, ezért számíts némi botladozásra is. Lesznek érzelmileg nagyon nehéz szakaszok, kritikus periódusok, amikor a legszívesebben visszafordulnál. Ezt is megteheted. A döntés lehetősége minden útkereszteződésnél a tied.
Nemcsak a reakcióidnak, tetteidnek, hanem a gondolkodásodnak és az érzéseidnek is formálódniuk kell ahhoz, hogy a változás, amelyre vágysz, belesimuljon az életedbe, a hétköznapokba, az ünnepekbe, a kapcsolatokba.
Van kérdésed?
Keress bizalommal!
Lukácsné Zsuzsa
