A lélektan fogalmai közül talán a depresszió az egyik legismertebb. A köznyelv összemossa a lehangoltságot egy pszichiátriai kórképpel, és helytelenül egymás szinonimájaként alkalmazza. A depresszió nem egyszerű rosszkedv, a depresszió a hangulat kóros mértékű, negatív irányú változása.

Tehát a depresszió BETEGSÉG, egy hangulatzavar, míg a szomorúság egy múlékony állapot, egy ÉRZELEM.

A depresszió diagnosztikájában a szomorúság csupán egyetlen tünet.
A leglényegesebb különbség az idői lefolyásban és az állapot mélységében van. Vagyis a szomorúság, rosszkedv egy tipikus emberi érzelem, amelyet szinte mindenki megtapasztal élete során. Előfordulhat például egy szakítást követően, hogy azt érezzük vége a világnak, de ez az érzés szépen csillapodik, és néhány napon, legfeljebb néhány héten belül elmúlik  A szomorúság elűzésében pár apró trükk is segíthet:
-Légy társaságban! Hívj fel egy régi barátot, iratkozz be egy téged érdeklő tevékenységre/képzésre.
-Minden nap szakíts időt olyasmire, amit élvezel.
-Nézz meg egy vicces filmet, vagy olvass.
-Figyelj az étkezésedre, aludj eleget.
-Kerüld az alkoholt!

A depressziós megbetegedések gyakran egy stresszel terhelt életesemény után következnek be. A tudomány mai állása szerint mind külső, mind belső tényezők hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához.  Genetikai kutatások igazolták, hogy a depresszióra való hajlam örökölhető, viszont ez  nem azt jelenti, hogy a betegség biztosan ki fog alakulni. Bizonyos pszichoszociális tényezők megnövelik a depresszió kialakulásának valószínűségét, például a szülők korai elvesztése, gyermekkorban elszenvedett bántalmazás.

A depresszió tünetegyütteséből (érzelmi, motívációs, viselkedéses, kognitív, testi tünetek) számos elem ismert. Egy depressziós epizód esetén azonban a tünetek tartósan fennállnak, és szélsőséges módon vannak jelen a beteg életében., sok esetben megnehezítve, esetleg lehetetlenné téve a korábbi életvitelt. Negatívan gondolkodnak önmagukról,élményeikről, jövőjükről egyaránt. Önmagukat csökkentértékűnek érzik, sokkal sötétebben látnak mindent, mint a valóság. Emlékeikből is leginkább azokat az elemeket emelik ki, amik alátámasztják kudarcaikat, sikertelenségüket. Jellemző rájuk a hosszas, terméketlen tépelődés, a döntésképtelenség. Reménytelennek, üresnek látják az életüket, önmagukat pedig elutasítottnak. A negatív gondolatok önmagukról, a világról, az érdeklődésük beszűkülése, az ismerősök, barátok kerülése a depressziós betegeket egészen az öngyilkosságig sodorhatják.

Mint minden mentális zavar kezelésénél, így a depressziónál is első lépés a megfelelő kivizsgálás.

Merj segítséget kérni!
Keress bizalommal!
Lukácsné Zsuzsa