Amíg el tudok menni dolgozni, amíg ki tudok menni az utcára, étterembe, színházba, vagy valahol összejönni emberekkel, addig van egy képem önmagamról, amit fenn tudok tartani és táplálni tudok saját magam számára a külső világ támogatásával. Felismernek, rámköszönnek, rámmosolyognak, érdeklődnek. Látom magam mások szemével is. Az ilyen gesztusok és kapcsolatok nagy részét adják a személyiségünknek. Ebből is táplálkozik az énképünk. Ettől most egyik pillanatról a másikra megfosztottak bennünket.
Keress bizalommal!
Segítek!
Lukácsné Zsuzsa
