A pánik szó a görög mitológiából, Pán pásztoristen nevéből ered. Az ő iszonyatos hangja és az őt kísérő szatírok rikoltozása váltja ki a “páni”-félelmet.
A pánikbetegség a szorongással járó pszichés zavarok közé tartozik. Lényege az egyénra időrők időre hirtelen rátörő intenzív félelem, a pánikroham. Ez az érzés olyan elemi erejű, hogy az érintett eleinte nem is tudja, mi történik vele. Sokan azt hiszik, valamilyen súlyos betegség tört ki rajtuk, mások azzal a hellyel, illetve azokkal a körülményekkel hozzák összefüggésbe a pánikrohamot, ahol az jelentkezett.
A pánikroham valóban mutathat valamennyi kapcsolatot helyekkel és szituációkkal, de egyébként bárhol és bármikor kialakulhat: egyedüllét során, társaságban, otthon, nyilvános helyen, sőt akár álmából is felébresztheti a pánikbeteget.
Korábban a pánikrohamokat a rossz idegállapotra és a stresszre fogták. Ma már általánosan elfogadott, hogy ez egy önálló betegség, ami kezelhető.
A pánikzavarral küzdők kb felénél-harmadánál alakul ki a pánikroham után agorafóbia, azaz félelem azoktól a helyektől, ahol a segítségnyújtás illetve a menekülés akadályozott az esetleg jelentkező roham alatt.
A pánikzavar és pánikrohamok után kialakuló agorafóbia esetén a leghatásosabb kezelésnek a kognitív és viselkedés terápiás módszereket és a gyógyszeres kezelést tartják.
Tapasztaltál már pánikrohamot életed során?
Van kérdésed?
Keress bizalommal!
Lukácsné Zsuzsa
