Érzelem szabályozás nehézségek idején
Az érzelem szabályozás hétköznapi nyelven egy olyan folyamat, ami önmagunk irányításának fontos része. Azzal kapcsolatos, hogy mit tudunk kezdeni a bennünk keletkező érzelmekkel, pl. hogyan tudjuk a negatív érzéseinket módosítani, csökkenteni, gátolni, ill. a jó érzéseinket fenntartani, vagy akár erősíteni.
MIKOR VAN ERRE A LEGNAGYOBB SZÜKSÉGÜNK?
Amikor valami probléma, vagy stresszhelyzet adódik az életünkben a stresszrendszer automatikusan egy túlfűtöttséget, telítettséget okoz. Ezzel nincs is baj, hiszen felkészíti a szervezetet a megküzdésre. Viszont ha az érzelmeinket nem tudjuk megfelelő keretben tartani, egy idő után egyrészt kimeríti a szervezet energiáit, másrészt pedig gátolja a logikus gondolkodást. Tehát az rendben van, hogy stresszhelyzetben az érzelmeink intenzívebbek, de ha ez nem cseng le, ha huzamosabb ideig fennáll az már inkább árt, mint használ.
HOGYAN JELENIK MEG AZ ÉRZELEM SZABÁLYOZÁSI NEHÉZSÉG? HOGYAN TUDJUK EZT MAGUNKON ÉSZREVENNI,VAGY MÁSOKNAK SEGÍTENI?
A kitörő, kirobbanó érzelmeket gyerekeken gyakran megfigyelhetjük egy-egy hiszti során. Felnőtteknél a publikus viselkedésben nem annyira látszik, talán jobban vissza tudjuk fogni, de már mindannyian láttunk olyan felnőttet, aki éppen egy indulatkitörést produkál. Elárasztják az indulatai akár szóban, akár tettleg agresszív lesz. Ez az egyik kimenet.
A másik pedig amire általában nem is gondolunk.
Az is érzelemszabályozási nehézség, amikor eláraszt bennünket a reménytelenség, a tehetetlenség érzése, és ettől nincs energiánk, nem tudunk megfelelően megküzdeni, jelen lenni az életünkben.
Van, akire egy indulatkitörés típusú emóció szabályozási nehézség jellemző, és van akire inkább a reménytelenségbe, tehetetlenségbe süppedés.
Amikor érzelemszabályozási problémákra gondolunk, többnyire a dühkitörések szoktak eszünkbe jutni, pedig egy önmarcangoló, visszahúzódó állapot szintén jelezhet érzelemszabályozási nehézséget.
HOGY ISMERHETJÜK FEL AZ ÉRZELEMSZABÁLYOZÁS SZÜKSÉGESSÉGÉT?
Akire inkább az jellemző, hogy nagyon intenzív indulatai, kitörései vannak, annak általában a külvilág is jelzi, hogy eddig és ne tovább, vagy esetleg ő maga is észreveszi, hogy ez a kapcsolatait jelentősen rombolja. Tehát van egyfajta külső visszajelzés, és ha utólag, megnyugodva ránéz, arra, amit és ahogyan tett, jelentkezhet lelkiismeretfurdalás.
Aki pedig a másik véglet, a másik állapotba kerül, ő egyszerűen nem érzi jól magát abban az állapotban. Egy idő után azt fogja érezni, nem jó nekem, és a környezetemnek sem.
Viszont van olyan is, hogy valaki annyira belesüpped ebbe az állapotba, hogy ő maga észre sem veszi, viszont a környezete visszajelezhet, hogy valami nincs rendben.
Miközben a dühkitöréseket gyakran azonnal büntetjük, ezeket a visszafogott, lassú önmarcangolásokat szinte észre sem vesszük. (Pl. az üvöltöző/verekedő gyerekre azonnal rászólunk, a sarokban egyedül kuksolóra nem)
HA ÉSZLELJÜK MAGUNKON AKÁR A DÜHKITÖRÉST, AKÁR A VISSZAHÚZÓDÁST, MIT TEHETÜNK?
Először is azt kell tisztázni, mikor vagyunk jól. Létezik egy kifejezés, az ÉRZELMI TOLERANCIA ABLAK. Ez az a zóna, ahol jól érezzük magunkat. Éberek vagyunk, aktívak, van humorérzékünk, szívesen veszünk részt a másokkal való kapcsolatban, a munkában. Egy olyan állapot, amikor alapvetően biztonságban érezzük magunkat, de kellően aktívak, és kíváncsiak vagyunk a külvilágra.
Amikor kezdjük azt érezni, hogy nem ebben az állapotban vagyunk, hanem pl egyre rosszabb a kedvünk…nincs már kedvünk a megszokott tevékenységeinkhez, nincs kedvünk beszélgetni, nincs kedvünk találkozni senkivel, ez azt jelenti, hogy az aktivációs, és energia szintünk csökken. Persze lehetnek olyan napok, amikor fáradtabbak vagyunk, ezzel nincs gond. Kialusszuk magunkat, másnap kezdődik újra az élet. Viszont ha ez napokon át, akár 1-2 hétig fennáll, akkor érdemes odafigyelni, hogy valami nincs rendben.
A másik oldala az aktivációs tengelyünknek pedig az, amikor valami miatt állandó készenlétben és feszültségben vagyunk. Ez nem rossz kedvet okoz, hanem egyfajta felfokozott éberséget, ugrásrakészséget. Tipikusan ilyen állapotban vagyunk egy krízis hatására. Amikor előttünk van egy megpróbáltatás, amikor még nem tudjuk, hogyan fogunk megküzdeni, de a szervezetünk felkészül a megküzdésre. Ez rendben van, amikor egy probléma áll előttünk, de ha ez azután is fennáll, hogy megoldottuk és beleragadtunk egy ilyen nyughatatlan állapotba, aminek egyik jele lehet pl, hogy nehezen alszunk el, nem tudjuk átaludni az éjszakát, vagy tartósan rosszakat álmodunk, az már jelzésértékű.
MILYEN ESZKÖZEINK VANNAK? MIT TEHETÜNK AKTUÁLISAN ÉS TARTÓSAN SAJÁT MENTÁLIS EGÉSZSÉGÜNKÉRT?
TARTÓS eszközeink.
Folyamatosan figyelnünk kell arra, hogy mit igényel a testünk, a lelkünk és a szellemünk, tehát a hármas egységre. A táplálkozás, a megfelelő alvás, a testmozgás, a számunkra fontos emberek társasága mind szükséges ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Van aki sportol, van aki meditál, stb. Ezek hosszútávon nagyon szépen segítenek az idegrendszernek abban, hogy könnyen találjon be a tolerancia zónájába.
RÖVIDTÁVON is lehet bizonyos gyakorlatokat végezni. Egy nehéz helyzetben egy egyszerű légzőgyakorlattal, vagy egy imaginációs gyakorlattal segíthetünk abban magunknak, (akár másnak is) hogy meg tudjunk nyugodni, vagy visszakerüljünk a tolerancia zónánkba.
A sokat emlegetett NÉGYSZÖG LÉGZÉST, ha egyszer hallottad, mindig tudni fogod, és mindig kéznél lesz. (Sokan már eredményesen alkalmazzátok. Aki még nem ismeri, szívesen elmondom.)
SOKAN KÉRDEZTÉTEK, MIÉRT A LÉGZÉS?
Azért, mert a légzés mindig velünk van. Hogyha egy meghatározott ritmusban lélegzünk, egy idő után az idegrendszer nyugalmi aktivitása beindul. Azért tud segíteni, mert az érzelmek és a test működése összefügg. A légzőgyakorlattal tulajdonképpen egy kicsit változtatunk a testünk vegetatív működésén a belégzés, kilégzés ütemének módosításával, és ez azonnal kapcsolódik egyfajta nyugalmi állapothoz, ami pedig az érzelmeink szabályozásában segít.
HA NAGYON SIETSZ, LASSÍTS LE!
Keressetek bizalommal!
Lukácsné Zsuzsa
