Gyakori és visszatérő jelenség az “igen, de…” szófordulat használata. Kinek ismerős a “szeretném, meg jó lenne, de…
nincs rá időm
most más fontos
ehhez pénz is kellene
hulla fáradt vagyok
nincs rá energiám
senki nem segít…stb.
Szerintem mindannyiunknak. Hajlamosak vagyunk a halogatásra, a ‘majd akkor fogok hozzá, ha…’ típusú gondolkodásra és viselkedésre.
Pedig a vátozáshoz nem kellenek nagy dolgok! Nem kell mindig 10 évre előre tervezni! Lehet, most épp azt gondolod, a holnapodat sem látod biztosan, annyira el vagy veszve.
Tudom, hogy van ez…
De azt megkérdezhetem, hogy
Van-e olyan szokásod, amitől szeretnél megszabadulni?
Milyen új szokást szeretnél bevezetni?
Hová szeretnél eljutni?
Miben szeretnél fejlődni?
Milyen példát szeretnél mutatni a gyermekednek?
Milyen társa szeretnél lenni a párodnak?
Mit szeretnél megtanulni?
Ha ezekre válaszoltál, akkor megkérdezem azt is, mi az az egy lépés, amit megtehetsz már ma ezért?
Ha megtaláltad, mi lehet ez, akkor tedd is meg!
Nincs halogatás,nincs kifogás, hiszen nem a világot kell megváltanod, csak egy apró lépést kell tenned önmagadért.
MA (is)
HOLNAP (is)
HOLNAPUTÁN (is)
.
.
.
Ez a nehezebb út. Viszont ez vezet el oda, ahová elindultál, de csak akkor, ha akkor is az úton maradsz, amikor nehéz, amikor fáradt vagy.
Könnyebb félúton megállni, abbahagyni, azt mondani: ez van, nincs mit tenni; most nem alkalmas; nincs rá időm, energiám,pénzem…stb.
Kifogás vagy megoldás?
Mi a te válaszod?
