Csukott szemmel fekszünk a vízparton, halljuk a hullámok csobbanását, vagy azt, ahogyan a sodrás mossa a partot, érezzük a nap sugarait a bőrünkön, szagoljuk a víz jellegzetes illatát és látjuk, ahogy a víz és az ég kékje eggyé válik a horizonton…kevés megnyugtatóbb dolog van ennél. Miért olyan megnyugtató a víz? Miért fontos számunkra?
A víz annyira magától értetődő a mindennapjainkban, hogy a jelentősége szinte észrevétlen marad, és már nem is figyelünk arra, milyen fontos része az életünknek. Nyáron azonban kicsit más a helyzet, ilyenkor kifejezetten vágyunk a vízre, mint hűsítőre, frissítőre. A vízpartok köré gyűlünk, ott keressük a pihenést és a megnyugvást. Nyáron a víz hallatán először inkább egy medencére, tópartra, vagy tengerpartra gondolunk, ritkán a csapvízre.
De vajon miért vonzó a vízparti pihenés? Mit szimbolizálhat a víz jelenléte az életünkben?
Ha racionálisan gondolkodunk, a víz egy íztelen, szagtalan lételem, erőforrás és alapanyag. Ha azonban tovább gondolkodunk előbb-utóbb eljutunk a személyes tapasztalatainkhoz, amiben a víz valószínűleg egészen más megvilágításban jelenik meg. Felidézzük azokat az emlékeinket, amikben a víz látványa, hangja, közelsége megnyugtatott minket. Tágabb értelemben a víz, mint szimbólum is megjelenhet. Alapvetően a tudatalatti jelképe, de kapcsolódhat a termékenységhez, az anyasághoz és a tisztasághoz is.
A víz, mint a tudatalatti jelképe
Képzeljük el a tengert, aminek csak a felszínét látjuk, ami alapján máris azonnali következtetéseket vonunk le a víz természetéről. Mondhatjuk, hogy csendes, nyugodt vagy akár heves, ha éppen háborognak rajta a hullámok, de fogalmunk sincs, arról, mi zajlik valójában a víz alatt. Több ezernyi élőlény él együtt a víz mélyén egy körforgást alkotva. Csak speciális eszközök segítségével, búvárfelszerelésben ismerhetjük meg a valódi vízi világot.
Így van ez a tudatalattinkkal is, ami megannyi érzelmet, emléket és azok bonyolult hálózatát rejti magában, mint a nyílt, mély vizeink. És ugyanúgy csupán hosszú, fáradtságos munkával, esetleg szakértelem segítségével, lélekbúvárként férhetünk hozzá legmélyebb önmagunkhoz.
A víz iránti vágyunk adódhat adott esetben az önismereti igényünkből is.
Megnyugvás
Sokunknál ismerős érzés, amikor addig úszunk be a vízbe, amíg elég távol nem kerülünk a part zajától és a többi embertől, amíg meg nem tapasztaljuk, hogy csak mi vagyunk és a víz. Hasonló okokból kedveljük a víz alatti úszást is, amikor is azt érezhetjük, hogy elvágtuk magunkat a külvilágtól, a problémáktól, és egyek vagyunk a természettel.
Ez az érzés az anyaméhből lehet ismerős számunkra. A ringatózás, a hullámzás, ahogyan a víz körbeöleli a testünket, hogy a hangokat csak tompítva halljuk- a magzati létre emlékeztetnek minket, amikor még igazi biztonságban tudtuk magunkat.
Relaxáció
A víz kékes árnyalata relaxáló hatással bír. A kék szín jelenlétében lelassul a szívverésünk és csökken a vérnyomásunk, vagyis szó szerint lelassulunk.
A víz nem éri el mindenkinél ugyanazt a hatást, de ha megfigyeltük magunkon, hogy számunkra különösen megnyugtató a vízben vagy a vízparton töltött idö, akkor nem muszáj hosszú hónapokig várni a nyárra, vagy arra, hogy eljussunk végre egy uszodába, törekedhetünk a hétköznapjainkban is a víz, mint szimbólum használatára.
A jelek, logók, formák, színek és képek, amik nap mint nap körbevesznek minket, nagyon is befolyásolják a kedvünket, a környezetünket, sőt a mentális egészségünket is. Érdemes szándékosan becsempésznünk egy kis kéket vagy egy kis vizet a minket körülvevő tárgyakba. Lehet ez egy vízparti kép, vagy egy kék telefontok, vagy bármi, amit gyakran látunk és minél többször emlékeztetni tud minket egy ősi, biztonságos és nyugodt állapotra, a vízre, mint az élet forrására.
Van kérdésed?
Keress bizalommal!
Lukácsné Zsuzsa
