ÉRTEM és ÉRZEM
Az önreflexió nagyjából azt jelenti, hogy az ember képes saját viselkedésének, érzelmeinek, gondolatainak az értelmezésére. PL. egy konfliktus esetén, vagy amikor rossz érzés keletkezik bennünk a másokkal való interakcióink során. A drasztikus lépések helyett ilyenkor első körben érdemes befelé figyelni, és elmélyülni önmagunkban, majd ennek nyomán kérdéseket megfogalmazni önmagunk felé.
Hol talál el, ami történik, és miért érint úgy, ahogy?
Hol és mi zavar igazán?
Emlékeztet valamire a múltból?
Milyen szerepünk van abban, hogy a jelenlegi helyzet kialakult?
Lehetséges-e, hogy egy korábbi sérelmünk érzelmei belejátszanak a jelenbe?
Lehet, hogy gyógyítatlan fájdalmunkat vetítjük?
A valódi erő nem az, ha minden helyzetben büszkén, kevélyen, a feszültséget magunktól távol tartva veszünk részt.
Sokan azonnal cselekvésbe fordítják a feszültségüket. Pl vádaskodnak, kiabálnak, elhúzódnak. Ez az önreflexió korlátozottságának tipikus jele. A legkönnyebb út hárítani, de kifizetődőbb megállni és átgondolni: én mit tettem hozzá ahhoz, ami odakint történik, és belül miért pont ott fáj, ahol?
Önmagunk megértése, működésünk tudatosítása elengedhetetlen lépés a kiegyensúlyozott élethez vezető úton. Erről azonban sokan megfeletkeznek, vagy átugorják ezt a bukkanót, mivel fájdalommal jár. Könnyebb kifelé haragudni, mint befelé tudatosítani, hol találnak el a külvilág történései. Pedig az önreflexió gyakorlása iránytű lehetne konfliktusaink és elakadásaink megértésében egyaránt.
Lehet, első hallásra kellemetlen folyamatnak tűnik az önreflexió gyakorlása…akkor mégis miért és mire lehet jó?
Jelenlegi konfliktusainkban tompíthatja, sőt eloszlathatja a feszültségek jelentős részét, ha megértjük érintettségünket, mert ennek mentén könnyebb lesz különválasztani régi sérelmeinktől az aktuális fájdalmat. Ilyen módon megfelelő mederbe terelhető és jobban átdolgozhatóbb, gyógyíthatóbb lehet a feszültség.
Egy másik nagyon fontos szempont, hogy minél jobban értjük magunkat, annál kellemesebb lesz megélni a mindennapokat saját bőrünkben. Minden titkunkkal, emlékünkkel, fájdalmunkkal együtt kerekebben fogadjuk el magunkat, tehát sikeresebben rendezhetjük kapcsolatunkat önmagunkkal, ezáltal javulnak a külső kapcsolataink is.
A fogyasztói világ mindenre, így a kapcsolataink értékelésére is hatással van. Gyakrabban cseréljük, és csak elvétve javítjuk a hibákat. Egy rosszul sikerült szó/mondat, az apró konfliktusok nem megbeszélése, inkább azonnali távolodásra, hárításra késztet. Miközben elmarad a megértés.
Így anélkül vádoljuk a külvilágot (a másikat), hogy saját felelősségünket és érzelmi érintettségünket tisztáztuk volna.
Lehet hiteles az az ítélet, ami pontatlan mérlegelés után születik…?
Van kérdésed?
Keress bizalommal!
Lukácsné Zsuzsa
