A függőségnek erre a típusára az utóbbi időben terelődött nagyobb figyelem. Jellemzője a minden mértéken és észszerű határon túli ragaszkodás, ami nem keverendő össze a szeretettel, a szerelemmel.
A kapcsolaton belüli erőszak, az alkohol-és drogfüggő családtaggal való több éves küzdelem, a szülőről történő leszakadásra és az önálló életvitelre való képesség hiánya, a gyerek elengedésére való képtelenség mind olyan jelenségek, melyek hátterében a kapcsolatfüggőség rendszerint fellelhető.
A függő személy önmagát kizárólag mint a kapcsolat része definiálja. Nem érzi a határt önmaga és a másik fél között. Önmagáról alkotott képét, önértékelését, véleményét, tetteit gyakran a másik féllel összefüggésben értékeli. Énképében meghatározó a partner és a külvilág véleménye. Hibáiért, sikertelenségeiért, és még a kialakult betegségeiért is a másik felet hibáztatja.
A kapcsolatfüggő viselkedése egyszer erőszakos és manipulatív, máskor önmagát feladó és alárendelő. Minden eszközzel igyekszik a másikat benntartani a kapcsolatban, és rávenni őt az általa helyesnek ítélt viselkedésre.
Érzelmeit sokáig elfojtja, igyekszik eltitkolni, majd aztán ezek nagy erővel, vádaskodások közepette törnek felszínre. Jellemző a fellángoló féltékenység is. Kész magyarázattal rendelkezik arra, hogy a kapcsolat miért nem változtatható, feladható, milyen veszélyt jelentene a másik félre nézve a kapcsolat megszűnése.
Gyakran látható, hogy a függő kapcsolatban élők körül légüres tér alakul ki. Eltávolodnak a barátok, ismerősök, megszűnnek a korábbi hobbik.
A társ- és kapcsolatfüggők családi életét sok feszültség, indulat jellemzi. A család többi tagját a viselkedés küzdelemre, vagy menekülésre készteti. A gyermekek gyakran bevonódnak, eszközzé válhatnak a szülők harcában.
A kapcsolatfüggőség egy szorongásos jelenség. Az érintett retteg a kapcsolat elvesztésétől, az egyedül maradástól. Az érintett azt várja a párjától, amit egy kisgyerek kaphat a szüleitől. Állandó, fokozott figyelmet, gondoskodást, biztonságot, visszajelzést, megerősítést.
A kapcsolatfüggőség gyakran társul egyéb szorongásos betegségekkel (pánikbetegség, fóbiák, kényszerbetegség).
A jelenség hátterében a biztonságos kapcsolat kialakulásának gyermekkori sérülése szerepel. Az egészséges fejlődés során a kisgyermek kezdetben szimbiotikus egységet él meg az anyával. Lassan képessé válik az anyától való távolság elviselésére, a szeparációra. Majd a kamaszkorban az önállósodás nagy lendületet kap. Ennek lezárulásával alakul ki az az autonóm, független személyiség, aki már képes a szabad együttműködésen alapuló, egyenrangú kapcsolatra.
Ha ez a folyamat valamilyen okból sérül, ez biztonságvesztést, a másik személyhez való görcsös ragaszkodást, irreális elvárásokat eredményezhet.
A jelenség felismerése még nem tesz képessé a változtatásra. Ki-ki láthatja, hogy párjával, szülőjével, gyermekével való kapcsolata a függőség jegyeit mutatja, mégis tehetetlenül vergődik a szélsőséges érzelmek és indulatok örvényében. A megoldást a személyiség érése, fejlődése jelenti, melynek során az érintett képessé válik a hiányosságok pótlására, a biztonságos énhatárok kiépítésére, stabil énkép megalkotására és egyenrangú párkapcsolat kialakítására.
Az egyéni, a pár és a csoportos terápia egyaránt megoldást jelenthet.
Kérj segítséget!
Keress bizalommal:
Lukácsné Zsuzsa
