A lelki sérülések nem sokban különböznek a testiektől. Ugyanúgy fájnak, átszövik a gondolatainkat, és van, hogy megbénítanak minket.
De amíg egy fizikai sérülés vagy megbetegedés esetén megteremtjük a regeneráció szükséges feltételeit, addig a lelki fájdalmak esetében általában azt várjuk magunktól, hogy ugyanúgy működjünk tovább, mintha mi sem történt volna. Sőt bűntudatunk van, ha ez nem megy, szégyeljük, ha lelki nehézségeink láthatóvá válnak.
Pedig a lelki bántalmak gyógyulásához is szükség van időre, figyelemre, gondoskodásra. Ha nem teremtjük meg a gyógyulás feltételeit, ha nem ápoljuk a sebeinket, hogyan várhatunk felépülést? Az elhanyagolt lelki sérülések érzékeny nyomot hagynak bennünk és újra és újra problémákat okoznak, felhívva a figyelmet a múltbéli mulasztásunkra.
Itt az idő leszámolni azzal a társadalmi stigmával, ami a lelki fájdalmakat övezi.
Kezdjük azzal, hogy elfogadjuk: a lelki sérüléseinknek ugyanúgy ápolásra van szüksége, mint a fizikaiaknak.
Van kérdésed?
Keress bizalommal!
Lukácsné Zsuzsa
