avagy mára társadalmi szinten vált kihalt műfajjá egymás megértése

Az ÉRZÉKENYSÉG nem eszménykép, nem hiba, hanem egy egyszerű tény a pszichológia világában. A környezethez való alkalmazkodás része.

Manapság a ‘címkézés’ fénykorát éljük. Mindenre fogalmakat és jelzőket keresünk és találunk, hogy aztán kialakuljon egy idegenkedéssel vegyes viszonyunk a megjelölt dologhoz. Ilyen sorsra jutott az ÉRZÉKENYSÉG is, melyre egyre inkább pejoratív színezettel tekintünk. Gyakran hozzuk összefüggésbe a gyengeséggel, a kiszolgáltatottsággal, vagy akár a labilitással. Mintha az érzékenység valami furcsa dolog lenne, amit jobb tompítani, az érzékeny embert pedig kiközösíteni, ha már megérteni nem tudjuk, vagy nem akarjuk.

AZ ÉRZÉKENYSÉG AJÁNDÉK, DE ÁRA IS VAN
“Néha erősebb nyomot hagy bennem egy hangsúly, egy szín, egy apró mozzanat, mint maga az összkép. Gyakran mélyen megérintenek a külvilág történései, egy film/könyv mondanivalója pedig akár napokig, hetekig elkísér. Zavarnak a zajok, jólesik elvonulni előlük.”
Már fele ennyi tulajdonság alapján is jöhet a ‘túl érzékeny vagy’ bélyege, ami mára könnyen és elhamarkodottan kimondott divatdiagnózissá, Urambocsá’ szitokszóvá kezd válni egy-egy vita hevében.
Pedig az érzékenység ajándèk. Nézzük meg most, mi az ami az érzékenységből meríthető. Rengeteget segít ráhangolódni az emberek belső történéseire, igényeire, segít megérteni a reakcióikat.
Ugyanakkor sokszor nehéz is együtt élni ezzel a tulajdonsággal, hiszen sérülékenyebbé teszi az embert a külvilággal szemben.
Manapság egyre gyakrabban hangzik el mind munkahelyen, mind párkapcsolatban a “TE OLYAN ÉRZÉKENY VAGY!” mondat, de valahogy sosem azzal a kicsengéssel, ami ennek a tulajdonságnak az értékes vonzatát sugallná. A népszerű “SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD” típusú kommentárokon át, a teljes értetlenségig mindenféle reakció kísérheti, és kíséri is azt a jelenséget, ha valaki másféle szemüveggel nézi és látja a külvilágot, ill a körülötte zajló eseményeket.
TOLERANCIA ÉS  MEGÉRTÉS HIÁNYÁBAN AZ ELUTASÍTÁS GYAKORI REAKCIÓ. ÍGY VISZONT AZOK, AKIK ELÜTNEK AZ  ‘ELVÁRTTÓL’, ÖRÖKÖS CÉLTÁBLÁI LESZNEK AZ ÉRTETLENSÉGNEK.
Az érzékenységre érdemes nem fekete-fehérként tekinteni!
Az értelmező szótárban ez található: sérülékenység, kisebb külső hatásokra fokozott belső fájdalom megélése Tankönyvileg tehát valóban negatív kicsengésű jelzőkkel írható le, és úgy hangzik, mint a kizáró okok felsorolása, melyek pl rendőri alkalmassági vizsgálaton a kiesők csoportját jellemzik.
Lehet, túl sokan forgatjuk az értelmező szótárt….és csak azt?
Hiszen az érzékenység valójában egy adottság.  Vannak erősebb és finomabb temperamentumú emberek, és bár ez utóbbiak csoportjából valóban ritkán kerülnek ki a harcos titánok, ugyanakkor az életben semmi nem fehér, vagy fekete.
A HARCIAS és FINOM SZEMÉLYISÉGEK KÖZÖTT is SZÉLES SKÁLÁN MOZOGNAK a LÁGYABB és ERŐSEBB ÁRNYALATOK. EZÉRT HIBA VOLNA az ÉRZÉKENYSÉGRE MINT az EGÉSZ JELLEMET LEÍRÓ KATEGÓRIÁRA TEKINTENÜNK.
Az érzékenység az, ahogy a külvilág szorongáskeltő ingereire reagálunk. Elrejtőzhetünk előlük úgy, hogy kitérünk az útjukból, vagy elnyomjuk őket, de dönthetünk úgy is, hogy alaposan körbejárjuk minden aspektusukat. Aki beengedi a nehéz érzéseket és átéli őket, az valóban kockáztathatja a lelki nyugalmát, de ettől vajon gyengébbé válik…?

ÉRZÉKENYSÉG MINT PSZICHOLÓGIAI CÉLTÁBLA

A lélektan egyszerű tényként kezeli ezt az adottságot, mint olyan jellemzőt, ami meghatározza alkalmazkodásunkat és beilleszkedésünket a nagyvilágban. Finomítja azzal is az összképet, hogy mennyiben van összefüggésben a korábbi negatív tapasztalatokkal. Bármennyire erős jellemvonásokkal születik valaki, ha sok fájdalmas élmény, elutasító, esetleg bántalmazó környezet veszi körül – mégis megtörhet.
Gyakran, mint a fizikai sérüléseknél, ott vagyunk érzékenyek, ahol korábban bántottak minket. Kevés annál fájóbb dolog van, mint amikor valakit ezért negatív piedesztálra emel a környezete.
Érdemes arról is szót ejteni, és elgondolkodni azon a helyzeten is, amikor az érzékenységet negatív színben tüntetik fel egymással szemben a maguk igazáért harcoló felek. “Nincs semmi baj azzal, amilyen ÉN VAGYOK, csak TE VAGY túl érzékeny!” Ismerős?
Vagy mit kezdünk azzal, ha már tudjuk, kinek mi a nehéz pont az életében, és mégis (vagy csak azért is) odaszúrunk egy vita hevében, ahol a másiknak fáj, kihasználva az érzékenységét?

ELVIHETŐ MOZAIKOK

Mit kaphatunk az érzékenységtől? Pl a művészet valószínűleg nem létezne, ha ez az érzés hiányozna az emberiségből.
Ha beengedjük belső világunkba, az egyszerre kinyílik, élőbbé, mozgalmasabbá válik általa. Bár intenzívebbé teszi a rossz érzéseinket, pl erősebben hat ránk egy rossz hír, de a jót is sokkal nagyobb intenzitással, felszabadultabban élhetjük meg a segítségével. Megszűnik a világ fekete-fehér egyhangúsága, és megtelik fénnyel, vibrálással. Még ha nem is vagyunk művészek, mégis az lesz a benyomásunk, hogy sokkal nagyobb átéléssel vagyunk jelen e tulajdonság révén.

És nem az az élet lényege, hogy tárgyak helyett a ‘megéléseinket’, az élményeinket vigyük magunkkal?

Van kérdésed?
Keress bizalommal!
Lukácsné Zsuzsa